Pszichológia szigorlat : 14. Az erkölcs kialakulása, fejlődése. Az erkölcsi fejlődés szakaszai (Piaget, Kohlberg). |
14. Az erkölcs kialakulása, fejlődése. Az erkölcsi fejlődés szakaszai (Piaget, Kohlberg).
2005.01.15. 16:16
A konfliktusok fogalma, jellemzői, megoldásmódjai. Az antiszociális személyiségfejlődés.
Az erkölcs kialakulása, fejlődése. Az erkölcsi fejlődés szakaszai (Piaget, Kohlberg).
Az erkölcs kialakulása, fejlődése:
Az erkölcs fogalma: A helyi társadalom ill. közösség által elfogadhatónak ítélt normák és szabályok összessége az emberek viselkedésének irányítására.
Kialakulása: A viselkedést szabályozó tényezők rendszerét a gyermek a felnőttektől, általában a szüleitől veszi át. Az átvételük utánzással kezdődik, majd játékos gyakorlással azonosul a felnőttel; végül pedig a külső szabály belsővé válik, tudattalanul interiorizálódik.
Fő fogalmak: séma, asszimiláció, akkomodáció, művelet, megmaradás törvénye
A felnövekvő szervezet alkalmazkodik az állandóan változó külső és belső környezethez. Ezt a két alapvető és egymással ellentétes mechanizmust segíti, az asszimiláció és az akkomodáció. A sémák események, tárgyak, viszonyok absztrakt reprezentációi, a tapasztalatok eredményei.
Asszimiláció: az a folyamat, amely lévén új eseményt, tárgyat már meglévő sémáinkba építünk be.
Akkomodáció: az új információ hatására módosítjuk sémáinkat.
Piaget előtt a gyermek kognitív fejlődéséről való gondolkodást 2 szemben álló nézet uralta:
biológiai megközelítés, amely az öröklődést hangsúlyozta
környezeti megközelítés, amely a nevelésre tette a hangsúlyt.
Már Piaget vizsgálta az erkölcsi fejlődés alakulását, és úgy találta, az erkölcsi fejlődés szoros kapcsolatban áll az értelmi fejlődéssel. Piaget a gyermeket a fejlődés folyamatában aktív résztvevőnek, nem pedig passzív befogadónak tekintette; a biológiai érés és a környezet kölcsönhatására helyezte a hangsúlyt. A fejlődés 4 szakaszát különböztette meg, és ezeket további alszakaszokra osztotta. Az első kettő szakasz a heteronóm erkölcs szakaszai, ami kívülről szabályozott a felnőttek erkölcsi normáit veszik át a gyerekek. A második két szakasz az autonóm erkölcs szakasza, ami kb 10 éves kortól a szabályok belső belátástól függő követését jelenti.
I. szakasz 0-2 év szenzomotoros szakasz: A gyerek legfontosabb felfedezése a tárgyállandóság, a tárgyak akkor is léteznek amikor az érzékszerveinknek nem hozzáférhetőek ( 10 hónapos keresi a letakart tárgyat )
1.Születéstől a 1,5 hónapig tart:
- a csecsemő megtanulja reflexeit használni, koordinálni
2.1 hónapos kortól kb. 4 hónapos korig:
- a már létező reflexek kiterjednek, vagy más tárgyakra irányulnak
- a csecsemő számára kellemes és többféle mozgást ismételget
3.4 - 8 hónapos kor:
- saját cselekedetek és a környezet kapcsolatának kezdetleges felismerése
4.8 - 12 hónapos korig:
- a problémamegoldás legkorábbi formái
5.12 - 18 hónapos korig:
- problémamegoldás módszereinek kipróbálása
6.18 ? 24 hónapos korig:
- képek és szavak ismerős tárgyakra kezdenek vonatkozni
II. szakasz 2-7 év művelet előtti szakasz: Egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabályt nevezzük műveletnek; fő jellemző a konzerváció ( megmaradás ) elve / pohár víz, átformázott gyurma /
7.a tárgyaknak, eseményeknek már nem kell jelen lenni, hogy gondolni tudjon rá
8.nem tudják nézőpontjukat másokétól megkülönböztetni
9.önkényes játékszabályok, szociális konvenciókat meg nem változtathatónak tekintik
10.összekeverik az oksági viszonyokat: nem tesznek különbséget a szándékosság v. a tévedés között.
III. szakasz 7-11 év konkrét műveletek szakasza: A gyerekek képesek absztrakt fogalmak használatára, de ez csak konkrét tárgyakra vonatkozik
11.logikai cselekvésre képesek
12.tárgyakat cselekvéseket fejben rendeznek
IV. szakasz 11. évtől formális műveletek szakasza: 11-12 évesen felnőtt gondolkodási mód, tisztán szimbolikus fogalmakban való gondolkodás jellemzi őket.
13.egy problémán belül minden logikai kapcsolatot végig gondol
14.serdülők lelkes érdeklődést mutatnak a gondolkodás folyamata iránt.
Behatóbban Kohlberg tanulmányozta az erkölcsi fejlődést. Piaget erkölcsi gondolkodására vonatkozó munkáit a serdülő-felnőtt korra is kiterjesztette. Vizsgálati személyeinek képzeletbeli problémákról, morális dilemmákról kellett dönteniük. Az erkölcsi fejlődés 3 szintjét és 6 szakaszát különböztette meg.:
I. szint: Prekonvencionális erkölcs: ( 10 éves gyerek )
1.szakasz: büntetés- orientáció; indok nélküli engedelmesség a büntetéssel támogatott szabályoknak
2.szakasz: jutalom- orientáció; a szabályok csak akkor követendők, ha az, az egyén érdekében áll
II. szint: Konvencionális erkölcs: ( 13 éves kor )
3.szakasz: jó gyerek- orientáció; úgy viselkedni, ahogy azt elvárják
4.szakasz: tekintély- orientáció; az a helyes viselkedés ami jó a társadalomnak
III. szint: Posztkonvencionális erkölcs:
5.szakasz: társadalmi szerződés-orientáció; az emberek különböző véleményeket, értékeket képviselnek, ezek viszonylagosak
6.etikai elv- orientáció; saját erkölcsi etika követése
A konfliktusok fogalma, jellemzői, megoldásmódjai
A konfliktusok mindennapi életünk szerves, elmaradhatatlan részei. Definícióját többen is meghatározták, de egy vonás közös bennük: e szerint a konfliktushoz legalább két szemben álló fél szükséges, s ezek valamely kérdésben egymással ellentétes véleményt vallanak.
konfliktus: ellentétes vagy egymást kölcsönösen kizáró érzelmek, vágyak, késztetések egyidejű jelenléte.
konfliktusfajták:
külső csoportbeli konfliktus ( vezető ?gyerek )
belső személyen belüli konfliktus ( diák-, tanárszerep )
érdekkonfliktus ( tanár-, ill. diák érdeke )
értékkonfliktus ( iskola és család közötti értékek)
konfliktusmegoldó stratégiák:
elkerülő
elhalasztja a megoldást
leértékeli a konfliktust
megszakítja az érdekek ütközését
lappangó marad ? szőnyeg alá söprés?
alkalmazkodás
alárendeltség, megalázkodás ( házastársak között, barátság megtartása)
egyik fél lemond a saját érdekeiről a másikat követi
hosszú távon a személyiség elveszíti önállóságát
kompromisszum
mindkét fél számára elfogadható megoldás
átmeneti, rövid ideig tartó egyensúlyi állapot
további konfliktusokat vonhat maga után
konfrontatív, önérvényesítő
rákényszeríti a másikra a saját álláspontját
a konfliktus agresszív lezárása, a másik szempontjainak a kirekesztésével
győztes- vesztes
tekintélyelvűségen alapuló megoldás
együttműködő- konszenzus
mindkét fél szükségleteit igyekszik maximálisan teljesíteni
együttműködést igényelt mind a két féltől
felerősödik a bizalom a kapcsolatban
a jól megoldott konfliktus két ember közös produktuma
Az antiszociális személyiségfejlődés.
A személyiségzavarok a maladaptív viselkedésformák tartós mintázatai. Amikor a személyiségvonások annyira rugalmatlanná válnak, és az alkalmazkodást annyira akadályozzák, hogy számottevően rontják a személy normális életvitelre való képességét, akkor személyiségzavarról beszélünk.
Antiszociális személyiség:
Az antiszociális személyiségű (pszichopata) ember, fő jellemvonásai:
kevés felelősségérzet
fogyatékos erkölcsi érzék
nem törődnek másokkal
viselkedésüket szinte kizárólag a szükségleteik irányítják
hiányzik belőlük a lelkiismeret
viselkedésük impulzív
közvetlen kielégülést keresnek
képtelen a fusztráció elviselésére
kevés érzelmet mutatnak önmagukon kívül bárki iránt
hazudozásra való hajlam
vakmerő kalandok, izgalmak keresése csekély veszélyérzettel
büntetésre való érzéketlenség
gyakori, hogy vonzóak, intelligensek, bájosak
könnyen manipulálnak másokat ? remek szélhámosok
képtelen empátia érzésére és másokkal való törődésre
Antiszociális viselkedést kiváltó okok:
bűnöző bandák, egyes szubkultúrák hatása
figyelem és státus kivívásának igénye
valósággal való kapcsolat elvesztése
ösztöntörekvések kontrolljának hiánya
Az antiszociális személyiség magyarázatai:
1. Biológiai tényezők
- az antiszociális személyek alacsony reaktivitási vegetatív idegrendszerrel születtek
2. Szülői hatások
- következetlen szülői jutalmazás/büntetés
- akkor fejlődik a gyermek az antiszociális személyiség irányába, ha megtanulja, hogy a büntetést némi bájjal, kedvességgel és vezekléssel elkerülheti
|