Pszichológia szigorlat : 06. Az énfejlődés folyamata. Az éntudat és az énkép fogalma, alakulásukat befolyásoló tényezők. |
06. Az énfejlődés folyamata. Az éntudat és az énkép fogalma, alakulásukat befolyásoló tényezők.
2005.01.15. 15:59
Önismeret, önértékelés, én-ideál. Pszichoszociális fejlődéselmélet (Erikson). A biológiai alapfunkciók zavarai: kiválasztás zavarai. Neurotikus tünetek a gyermekkorban.
Az énfejlődés folyamata. Az éntudat és az énkép fogalma, alakulásukat befolyásoló tényezők. Önismeret, önértékelés, én-ideál. Pszichoszociális fejlődéselmélet (Erikson).
?ÉN? fogalma:
A pszichés alkalmazkodó funkciók strukturált egysége
A személyiség valamilyen integráló centruma, amelynek egyéni verete van
Önmagunkról való tapasztalatoknak, ismereteknek a rendszere: a testünkről, képességeinkről, élményeinkről megőrzött tudás
I. Az énfejlődés folyamata
1. ? Én? és a ? másik? különválásának a folyamata
a csecsemő számára nincs ? én? és ?nem- én?
lassanként feldereng benne, hogy ő maga az, aki a kezét vagy a lábát felemeli
ez a folyamat két fonalon halad:
a.test- séma: belső vázlatot alakít ki saját testéről, mozgásáról
b.társas történések: a személyiség felfedezése egy másik ember segítségével történik. Az én- élmény a másik ember közvetítésével éli meg.
Az ?énről? és a ?másikról? való tudás nagyjából egyszerre alakul ki: csak akkor tudhatom, hogy én vagyok, ha tudom, hogy van másik
2. Éntudat kialakulása
A gyerek spontán módon aktivitást végez és ezzel változást idéz elő a környezetben- ezt a jelenség többszöri megismétlésével igyekszik emlékezetébe vésni, rögzíteni; A spontán aktivitással előidézett környezeti változás önjutalmazó jellegű.
A viselkedés következményei célképzetté válhatnak, és ennek eredményeként szándékossá lehet a kezdetben véletlen viselkedés
átéli:
ő maga is képes viselkedését, helyzetét alakítani
mind a környezete, mind önmaga helyzetének és állapotának meghatározásában hatékony lehet
kompetenciamotívum: önmaga hatékonyságának átélése képezi a környezeti változást előidéző aktivitás motivációs bázisát. Ez jellegzetesen emberi sajátosság.
Az éntudat kialakulásának állomásai:
fokozatosan megtanulja önmagát elkülöníteni a környezettől
eltérő mennyiségű, minőségű tapasztalatot kap önmaga hatékonyságáról ( a kompetenciaigény kialakulásában nagy szerepe van a szülői attitűdnek ). Két formája:
a.segítő szülők- a dolgok elsősorban tőle függenek- belső kontrollos ( képes a környezetét alakítani ) ? TEHETED ( pozitív kompetenciakésztetés )- az önbizalom és az önértékelés erősödése- pozitív énkép- belső kontrollra irányultság ( belső irányítottság )- a felelősség vállalása- önállóság- ÉNERŐS EMBER
b.büntető szülők- a dolgok nem tőle függnek- külső kontrollos ( az események nem rajta múlnak )- NEM TEHETED ( negatív kompetenciakésztetés- az önbizalom és az önértékelés gyöngülése- negatív énkép- külső kontrollra irányultság ( külső irányítottság )- a felelősség áthárítása- függőség- ÉNGYENGE EMBER
3. Az éntudat alakulásának a megnyilvánulása
önállóságra törekvés
akaratnyilvánítás
dac
a saját név ismerete
az ? enyém? névmás használata
az ? én? személyes névmás használata
a nemi hovatartozás tudata
II. Az éntudat és az énkép fogalma, alakulásukat befolyásoló tényezők
1. Éntudat
a saját személyiség tudata
segítségével képes az ember önmagát másoktól, a környezetétől elhatárolni
2,5- 3 éves kor körül alakul ki
fokozatosan alakul
szocializáció feltételeként funkcionál
az én előbb érzékeli, majd tudati szinten válik külön a környezetében élőktől
az ? én?, ? enyém?, ? nekem? fogalmak tudatosodása
eltűnik az E/3. beszéd
2 Énkép
azoknak a személyiségvonásoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít
kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye
az egymást követő életkori szakaszok során minőségi változásokon megy át
az ?én? és a ? nem én? megkülönböztetésével veszi kezdetét
meghatározó szerepe van:
testrészek felfedezésének
testrész, saját személy megnevezése
éntudat
szerepjáték
kommunikálás
utánzás
értelmi műveletek kifejlődése
nemi jellegek
fokozatosan bontakozik ki
befolyásolja az egyéni megnyilvánulásokat
szociális visszajelzések alapján bontakozik ki
tudatos és tudattalan elemekből álló képződmény ( tudattalan elemek = azok a személyiségvonások, amelyekről nincs tudomása )
minél reálisabb és teljesebb az énkép, annál kevesebb benne a tudattalan elem
magába foglalja a testünkről, alkatunkról, fizikai tulajdonságainkról, képességeinkről, szexuális jellemzőinkről szerzett ismereteket
tartalmazza:
a szellemi kapacitást
a tudást
a képességet
az erkölcsi és egyéb normákat
3 oldaláról beszélhetünk:
testképről
kognitív képről
szociális képről
III. Önismeret, önértékelés, én- ideál
1. Önismeret
? az emberi élet ? élhetőségének? fontos eszköze
? az embernek áttekintése van saját személyének összetevőiről, határairól és lehetőségeiről
? betekintése van viselkedésének mozgatórugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe
? helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását
? ? Ki vagyok én??; ? Milyen vagyok?? kérdések
? adottságaim, képességeim, céljaim ismerete
? hogyan felelek meg a követelményeknek
? társadalmi szerepekben milyen vagyok
2. Önértékelés
az egyéni megnyilvánulásokra, teljesítményekre, személyes tulajdonságok alakulására történő, tudatos odafigyelés
ezek folyamatos szembesítése a társadalmi elvárásokkal, környezet visszajelzéseivel, én- ideállal
énünk és én- ideálunk határozza meg
? én? ? ?én- ideál? távolság:
kicsi: szélsőségesen pozitív önértékelés, tökéletesnek érzi magát
nagy: negatív önértékelés, reménytelennek érzi magát
közepes: hatékony, cselekvésre motiváló
3. Én- ideál
Az énkép nem tölthetné be funkcióját, ha nem rendelkezne megfelelő viszonyítási alappal = én- ideál
IV. Pszichoszociális fejlődésmenet
Erikson nevéhez fűződik
minden egyes szakaszban van egy konfliktushelyzet
krízis- megoldáshelyzetet jelent- magával hozza annak lehetőségét, hogy a fejlődés elakadjon
Erikson Freud tanítványa volt- tovább ment Freud elméletétől, egész életet vizsgálta nem csak a serdülőkorig
Fejlődésmenetét stádiumokra, szintekre bontotta:
1. stádium: orális ( szenzoros) szakasz
bizalom- bizalmatlanság
első életév
vagy kialakul az ősbizalom vagy bizalmatlan lesz
a szájába vesz mindent
? elég jó anya?- képes azt az állapotot sugallni a gyereknek, hogy minden rendben van
2. stádium: anális ( testi ) fázis
autonómia- kétely
kisgyermekkor kb. 3 életévig
? elengedni?- az önuralom megszerzéséhez juthatunk
nem akar függetlenedni a szülőtől
az ? akarást? nem szabad tiltani, hagyni kell, hogy a személyisége fejlődjön ( ? Az vagyok, amit csinálni akarok? )
3. stádium: helyváltoztató ( genitális, lokomociós ) szakasz
kezdeményezés- bűntudat
3- 4. életév
birtokba akarja venni a gyermek a környezetét; ? én képes vagyok megtenni?
ebben az időszakban képes utánajárni dolgoknak- és ezt akarja is
játéktevékenység válik fontossá- szerepjáték
? az vagyok, aminek eltudom magam képzelni?
tervez és megvalósít- kezdeményezés
4. stádium: látencia időszaka
teljesítmény- kisebbrendűség
6. életévtől a pubertásig
tevékenység = létrehozás, megalkotás; ? együtt hozzuk létre?- nyit a kortársak felé
? az vagyok, amit megtanulok?
azzal próbál elismerést szerezni ha tud valamit
tanulni és teljesíteni akar
5. stádium: serdülőkor
identitás- szerepkonfúzió
az identitását az én-tudatát próbálja létrehozni
szerep diffúzió( nem tudom mi vagyok a sok szerepem közül )
ismét felélénkülnek az önállósági törekvések- a szülővel szemben
csoporthoz való tartozás kezdetben nagyon fontos, de közben a saját ? én?-jét kell megtalálnia
? Ki vagyok én?? egyik percben felnőtt, másik percben gyerek
6. stádium: korai felnőttkor, ifjúkor
intimitás- izoláció
18- 25 éves korig
képesek vagyunk-e feloldódni egy másik emberrel, anélkül, hogy közben a saját énünket elveszítenénk
képesek vagyunk-e tartós intim kapcsolat fenntartására
ha partnert vált, fél, hogy lesz-e másik
7. stádium: felnőttkor
alkotóképesség- stagnálás
felelősségvállalás az utódokkal szemben- képes vagyok létrehozni; vagy negatív ( stagnálás ) ? itt a vége?
8. stádium: időskor
integritás- kétségbeesés
? volt értelme az életemnek? , s kétségbeesés, a halálfélelem, hogy mennyi mindent nem valósítottam meg
A biológiai alapfunkciók zavarai: kiválasztás zavarai.
Kiválasztás zavarai:
anális szakaszban, a szobatisztaság kialakulása
fixációs regresszió: konok, zsugori, önfejű
szobatisztaság: 1,5 éves kor előtt nem alakul ki?szellemi fejlettség még nincs azon a szinten, szégyen és bűntudat kialakulása, szégyen: sikertelenség esetén, bűntudat: valamilyen normának nem felel meg, akkor szobatiszta, ha képes visszatartani a szükségletét addig amíg nem üríthet, a gyermekek számára a visszatartás pszichológiai fegyver
bepisilés (enorizis): két éves korban már nappal szobatiszta (90%), a gyerek betölti az ötödik évét, de hetente legalább egyszer bepisil, serdülő korra 50%-uk magától meggyógyul, a kisfiúknál jellemzőbb az előfordulása, van nappali és éjszakai bepisilés
bekakálás: ritkább, de súlyosabb, mint a bepisilés, ki kell zárni a szervi okokat, manipulatív szennyezés?a gyerek befolyásolja a családot, krónikus hasmenés?stressz helyzetre reagál, krónikus székrekedés
Neurotikus tünetek a gyermekkorban.
Neurózis fogalma
Olyan betegségcsoport, amelyet szorongás, boldogtalanságérzés és az alkalmazkodást nem szolgáló (maladaptív) viselkedés jellemez. Az egyén ebben az állapotban a társadalmi funkcióit még képes ellátni.
Manifeszt szorongásos rendellenességeknek is nevezik: / a szorongás: tárgytalan félelem, rosszul felfogott fenyegetés /
Szeparációs szorongás: 7-8 hónapos kortól 1 évig természetes, 3 éves korban újjáéled az óvoda miatt. 10 éves korig alkalom adtán mutathatja ( tábor, iskola ). Az óvodai beszoktatásnál ez természetes, hogy a gyerek nehezen szakad el a szülőtől. (Ennek el kell múlnia.) Az ilyen gyerek kedvetlen, (pl. hasmenése van) amikor el kell válnia a szülőtől. Nélküle sehol nem érzi jól magát. A szeparációs szorongás sokszor együtt jár az elalvás zavarával, mert az alvás egy szeparációs helyzet, mely félelmet ébreszt: a szülőnek az elalvásig ott kell ülnie a gyerek ágyán. Az ilyen szorongás a szülőhöz kapcsolja a gyereket és kölcsönösen függő helyzetet teremt, különösen ha az anya (pl. házassági problémái miatt) ? is túlzottan magához láncolja a gyereket (válásnál az anya elhagyatottságát gyermekével kompenzálja).
Teljesítményszorongás: Általában az iskolában jelentkezik. A lámpaláztól (megmérettetéstől) az különbözteti meg, hogy a lámpaláznál az egészséges szorongásban a siker utáni vágy is benne van, a teljesítményszorongásban viszont csak a kudarcot akarja elkerülni és ehhez kapcsolódóan a szeretet elvesztését. Az ilyen gyerek a számonkérésnél leblokkol, a tudásának csak töredékét képes nyújtani (Ezért általában túltanulják magukat). Önértékelési zavarok, alkalmatlanság érzése előjöhetnek. A túl szigorú, követelő háttér felerősítheti.
Generalizált szorongás: A szorongás folyamatosan jelen van, az élet minden mozzanatát befolyásolja. Nem bízik magában, állandó kételyek gyötrik, melyhez fizikai panaszok is társulnak (fej-hasfájás, izzad a tenyere, hányinger). A közösségbe nehezen illeszkedik be, visszahúzódó. A szorongásnak soha nincs közvetlen oka (a félelemnek igen). A rendszeresen szeretetmegvonással büntető családban gyakoribb, tehát itt is a szeretet elvesztésétől való félelem van a háttérben. Öngerjesztő folyamat, ui. a visszahúzódás, elszigetelődés előbb-utóbb több kudarcot eredményez, amitől még jobban fognak szorongani. (Relaxáció).
Szorongásroham (pánik): Általában néhány perces, de van max. fél órás is. A roham alatt a beteg azt érzi, hogy valami életveszélyes dolog fog vele történni. Az egyén elhárító mechanizmusai bizonyos körülmények között csődöt mondanak és a szorongás roham formájában áttör a személyiség védelmi rendszerén.
Kóros védekezési módok:
A gyerek kóros viselkedési módokat produkál annak érdekében, hogy a kitörni, kirobbanni igyekvő szorongást visszafojtsa, ne engedje felszínre törni.
Fóbia: A szorongással erős kapcsolatban van. Az idegenkedéstől a reakció ereje különbözteti meg. Meghatározó tünetei: Félelem (tárgyaktól, helyzetektől), törekvés, hogy ezeket elkerülje. (Van egyszerű, pl. magasságtól, zárt tértől, állat fóbiák).
Szociális fóbiák: pl. nyilvános szereplés, más emberek előtti megszégyenülés. Önértékelés csökken, elmagányosodik. Pont a fóbia miatt tényleg baklövést csinál társaságban (öngerjesztő).
Agorafóbia: Nyílt tértől való félelem. Az egyén nem mozdul ki otthonról, akárcsak a szociális fóbiás. Az agorafóbiás viszont a rosszulléttől fél, míg a szoc. fóbiás a szégyentől. Kezelés: Hozzászoktatás (tegye azt, amitől fél), relaxáció.
Kényszer: Halaszthatatlan sürgetés bizonyos cselekedetek vagy rituálék végrehajtására. (Rögeszme = nemkívánatos gondolatok makacs felbukkanása). Akaratunk ellenére rendszeresen gondolatok, vagy képek törnek be tudatunkba. Ezeket kényszeres gondolatoknak ill. cselekvéseknek nevezzük. Ezek enyhe formában mindenki életében előfordulnak (Vajon elzártam-e a gázt?), de gyorsan megszűnnek, és nem akadályozzák az egyént napi feladatainak ellátásában. A kényszergondolatok azonban nem szűnnek meg (vallási vétséghez kapcsolódó gondolatok). A kényszeres cselekvések gyakran a kényszergondolatokra adott válaszreakciók. Különböző típusai vannak: Ellenőrző rítusok = tízszer is felkel, hogy bezárta-e az ajtót, Tisztasági rítusok = kényszeres kézmosás. Ha környezete 1-1 rítus végrehajtásában megakadályozza, azonnal erős szorongás jelentkezik. ~~> A kényszercselekvés a szorongás elleni védekezést szolgálja. (A népesség 23 %-át érinti.)
A neurózisok pszichoszomatikus betegségeket eredményezhetnek. A neurózis a lelki élet különböző súlyossági fokú zavara, amely viselkedési szinten az interperszonális kapcsolatok zavaraiban tükröződik. Tünetei sokfélék lehetnek, pl. körömrágás, kéztördelés, esetleg tick. A neurotikus potenciál a gyermekkor során alakul ki a szocializációs folyamat történéseiben. A hajlamnak két oldala van:
1. biológiai, idegrendszeri ?adottság?
2. szociális, személyi közvetítéssel kialakuló ?kínálat?
A gyermekkori neurotikus zavarok talaját a gyerek társas környezetének, főként a család diszharmóniái alkotják. Ilyen neurózisra hajlamosító tényezők:
- csonka család
- családi miliő ( rejtett v. nyílt ) feszültsége
- a szülő személyiségének rejtett zavara ( pl.: saját képére akarja formálni a gyereket, vagy vágyait törekvéseit vetíti ki a gyerekre )
Nem egyes izolált, hátrányos tényezők, hanem ezek egybeesése, halmozódása és tartós fennállása vezet a neurózis kialakulásához. A gyerek visszatükrözi azokat a konfliktusokat, amelyeket élettere, családja hordoz. Az egyensúly megbomlása olyan kifejezési formákban nyilvánul meg, melyekre a gyermek az adott életszakaszában képes; csecsemőknél: táplálkozási és mozgási zavarok, kisgyermeknél: a beszéd, mozgás, tisztasági szokások és az önállóság kialakulásának nehézségei, az iskolásnál: beilleszkedési és teljesítményzavarokban, a serdülőknél: önértékelési és identitáskrízisben. A tünetek tulajdonképpen vészjelzések, a gyermek belső és a családi környezettel való külső konfliktusainak közlése. Ezek a jelzések nem azonosak a betegséggel. Nem minden tünet betegség, de minden tünet az időlegesen vagy tartósan megzavart fejlődés jele.
|