Nagyon gyakran a két fogalmat szinonímaként használják – a reform- és alternatív pedagógiát. A kettő között azonban lényeges különbségek vannak. Egyrészt a reformpedagógiára jellemző az, hogy mindig valamilyen tudományos, filozófiai alapja van. (22:46) Nagyon gyakran figyelhető meg az, hogy a reformpedagógia egy valakinek a nevéhez köthető. Ilyen pl. Montessori pedagógiája, vagy a Waldorf pedagógia Steinerhez köthető stb. Tehát van egy szellem atyja a koncepciónak. Nagyon sokszor tudományos kísérleteken alapul. Addig amíg megfogalmazódnak a nézetek nagyon hosszú kísérletezések, nagyon hosszú tudományos értekezések történnek. Jellemző rájuk az, hogy van egy olyan – hogy így mondjam – kőbe vésett alapkoncepció amihez az egyes intézmények ragaszkodnak, tehát nagyon pontosan szabályozott az pl. hogy egy montessori óvodának, iskolának hogyan kell kinéznie, hogyan kell működnie, vagy egy Waldorf óvodának, iskolának stb. és tulajdonképpen az, hogy valamelyik intézmény bekerülhessen ebbe a körbe nagyon pontosan szabályozott. Nagyon adnak arra, hogy az egyes intézmények között lényeges különbségek ne legyenek (uniformizálódnak).Ez azonban nem minden területen tud megnyilvánulni, mert az ott dolgozók személyisége miatt azért sokszínűség jelenik meg az egy típusú intézmények között is. Mindenképpen céljuk az, hogy valamilyen több országot átfogó szervezetbe vagy szövetségbe tartozzanak, bővüljenek. Tehát a földrajzi, mennyiségi terjeszkedés az mindenképpen célja a reformpedagógiának. És nagyon sokszor sokféle irányzatnál megfigyelhető az, hogy van egy nemzetközi bizottság, ami arra vigyáz, hogy az egyes intézmények az alapelveket betartsák, az alapkoncepció tekintetében ugyanúgy működjenek. Pl. van nemzetközi Waldorf szövetség ami úgy működik, hogy a különböző országokban működő Waldorf intézményeket egyrész folyamatosan ellenőrzik, másrészt pedig egy-egy új intézmény megalapítása során alakik a Waldorf szövetség megbízásából segítenek a leendő intézmény szakembereinek beindítani az intézményt. Pl ha Magyarországon egy Waldorf óvodát akarnak létesíteni, akkor nagyon gyakran a nemzetközi Waldorf szövetség más országbeli szakembereket küld ide. Ennek pontosan az a lényege, hogy a határokon túlmutató egységesség valamilyen szinten érvényesülni tudjon, és ezek az emberek egy-két-három évig szükség szerint itt élnek, dolgoznak, segítenek az intézmény beindításában, működésének megszilárdításában. Ugyanígy működik a Montessori és egyebek. Ezen kívül jellemző még a reformpedagógiákra az, hogy nagyon fontosnak tartják a pedagógusképzést. Lényegében minden irányzatnak saját pedagógusképzése van, ami úgy működik, hogy pl. ha valaki montessori tanár akar lenni, akkor Magyarországon az úgymond rendes diploma megszerzése után szerezhet másoddiplomaként erre felkészítést. Nagyon sokszor külföldön lehet és kell tanulni ennek érdekében, pontosan az egységesség megmaradása miatt. Tehát ez egy nagyon érdekes része a reformpedagógiának, hogy igyekeznek az állandóságot, a változatlanságot az egyformaságot, valamilyen szintű uniformizálást erősíteni. Ennek ugye meg van a veszélye is. Egyrész megvan az előnye, hogy ha valaki meghallja, hogy Montessori óvoda akkor tudja, hogy kb. miről lehet szó. Tehát nagyjából ugye ezt be lehet határolni. Ugyanakkor ennek meg van az a veszélye is, hogy Montessori pedagógiája 100 éves. Azóta azért nagyon sok minden megváltozott a világban, többet tudunk a gyerekről, más fejlődési ütemük van a gyerekeknek bizonyos fokig a társadalmi hatások következtében, más a társadalmi környezet és éppen ezért ez ugye nagyon sokszor azzal járó dolog, hogy nagyon nehéz az adott társadalmi korszakban, az adott társadalmi környezetben az intézményt működtetni, illetve szinkronba hozni azt amit az intézmény nyújt a társadalmi gyakorlattal. Vagy ugyanez a Waldorf óvodák esetében - azt tudják, hogy a Waldorf óvoda félnapos óvoda. Namost a Waldorf pedagógiai rendszer abban az időszakban született amikor a nők otthon voltak, nem dolgoztak. Namost azóta ilyen tekintetben jelentősen változott a világ, tehát ez egy komoly probléma, hogy a Waldorf óvoda félnapos óvoda és utána hova tegye a szülő a gyereket, illetve azt a gyereket tudják Waldorf óvodába vinni, akit délben valaki hazavisz. Vagy pl. a Waldorf pedagógia nagyon épít a szülők bevonására. Arra, hogy nagyon sok közös program van, sok esetben a gyerek életében a szülőnek is részt kell venni az iskolai programokon kezdve azzal, hogy pl. egy farsangi bálon vagy bármely iskolai rendezvény úgy néz ki, hogy a büfét a szülők hordják össze. Namost azért a mai világban egy napi 8-10 órát dolgozó szülő mikor tud megsütni ezer darab pogácsát. Szóval azért vannak bizonyos dolgok, amik a társadalmi gyakorlattól egy kicsit távol állnak. Tehát ez az egyik, hogy a változatlanság nem mindig előny, a másik pedig az, hogy a változatlanság ellenére is nagyon sokszínűek ezek az intézmények, hiszen ugye az, hogy én egy adott pedagógiából mi az amit értek, mi az amit követek, mi az amit fontosnak tartok, illetve mit hogyan értek, ez jelentős mértékben az én saját személyiségemtől függ. Tehát elképzelhető, hogy egész mást értek én, mint másik öt ember. Pl. volt olyan ismerősöm, akinek azért kellett elvinni a - két kisfia járt a Waldorf óvodába - és azért kellett a Waldorf óvodából elvinni a gyerekeket, mert a csoportban kialakult konfliktushelyzeteknek az egyik gyerek állandó szenvedő alanya volt, magyarul mindig ő volt az akit végül megvertek. És az óvónő ebbe soha sem avatkozott bele a Steiner-i pedagógiára hivatkozva, mondván, hogy a Waldorf pedagógiának tulajdonképpen az a lényege, hogy a gyerek majd rájön arra, hogy mit kell csinálnia az adott helyzetben, és majd megtanulja, hogy hogyan tudja saját magát megvédeni. Egyrészt a Steiner-i pedagógiában ez sehol nincs leírva, tehát ez egyszerűen a gyermekhez igazodásnak, a gyermek öntevékenységének egy egészen sajátos, egyedi értelmezése, másrész pedig hát most akármit ír le egy pedagógiai elképzelés, én azért azt gondolom, hogy egy jóérzésű óvónő azt nem hagyhatja, hogy az egyik gyerek veri a másikat. Ez nem egy emberi hozzáállás. (13:12) De ilyen is van. Attól függ, ki mit ért bizonyos helyzetekből. (09:40) Az alternatív pedagógia tárgykörébe tartozó elképzelések néhány tekintetben eltérnek ettől. Az egyik az, hogy az alternatív elképzeléseket mindig valamilyen pillanatnyi probléma hívja életre. Tehát ez egy helyi kezdeményezésből fakad amit valamilyen probléma megoldása hív életre, és annak a megoldását próbálják segíteni. Ilyen pl. a csepeli Burattínó iskola aminek az a lényege, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek iskolában maradását ill. iskolai pályafutását egy kicsit jobbítsák. Ez egy alternatív elképzelés ami a helyi probléma kezelésére, orvoslására született és lényegében azon a környéken ahol az iskola működik nagyon magas a hátrányos helyzetű családok aránya akiknek a gyerekeire sajnos fokozott mértékben igaz az, hogy részint az iskolában nem nagyon tudnak helytállni, részint pedig az iskolával, a tanulással szembeni motivációjuk nagyon rossz. És lényegében egy másfajta iskolai program, egy másfajta pedagógiai bánásmód segíti a gyerekeket abban, hogy részint tovább maradjanak az iskolarendszerben, magasabb iskolai végzettséget szerezzenek, és ezáltal valamilyen módon a társadalomban jobb pozíciót tudjanak elérni, illetve a halmozottan hátrányos helyzetből a tanultság révén egy kicsit kijjebb tudjanak kerülni. Jellemző az alternatív elképzelésekre az, hogy nagyon sokféle forrásból merítkeznek. Tehát ezek ún. turmix koncepciók, ami azt jelenti, hogy különböző szakemberek különböző pedagógiai elképzelések általuk jónak tartott elemeiből gyúrnak egy koncepciót. Ugyanakkor azért szeretném kiemelni azt, hogy szerencsés esetben ezek az elképzelések azért mégiscsak egy koherens rendszert alkotnak. Ez a turmix mégiscsak azt jelenti, hogy nagyon sokféle pedagógiai elgondolásmódból, nagyon sokféle ötletből, nagyon sokféle koncepcióból szedegetek össze dolgokat, de ezeket valamilyen rendező elv alapján egy rendszerbe foglalom. Tehát van ezekbe rendszer nem is kevés. Általában ezek nem alapulnak tudományos kísérleteken, inkább a beválásukat figyelik, hogy mennyiben segítik annak a problémának a megoldását amire létrejöttek. Nem céljuk a terjeszkedés, mert helyi probléma kezelését tartják fontosnak. Ugyanígy nincs önálló pedagógusképzési rendszerük sem, tehát azok az emberek dolgozhatnak ezekben az intézményekben akik a hivatalos állami végzettséggel rendelkeznek és valamiféle affinitást éreznek az adott probléma iránt. És nem céljuk az elképzelés minden áron való fenntartása sem. Hogyha a probléma megszűnőfélben van, akkor az intézmény is megszűnik, illetve, ha a probléma módosul, akkor az intézmény igyekszik ehhez rugalmasan alkalmazkodni.