02.
2005.04.01. 18:00
A./ A mozgáskészség kialakulásának folyamata. B./ Támaszok, függések - vegyes helyzetek
A./
Transzfer (átvitel)
A mozgáskészség kialakításakor – mivel azok nem szigetelődnek el egymástól – a testgyakorlatok oktatását úgy kell megtervezni, hogy az egyes gyakorlatok elsajátítása pozitíven hasson egymásra. Ezt a jelenséget pozitív transzfernek nevezzük. Lényege, hogy a szerkezetileg hasonló mozgás segíti, gyorsítja és megkönnyíti a másik elsajátítását. Pl. páros lábon szökdelés, mélyugrás, helyből távol és magasugrás.
Ennek ellenkezője a negatív transzfer (interferencia), mely akkor jelentkezik, ha szerkezetileg hasonló, de egy lényeges ponton eltérő mozgás gyakorlása követi egymást. Óvodában akkor jelentkezik leginkább, ha helyből ugrást közvetlenül nekifutással történő ugrás követ. A negatív transzfert tudatos ütemtervkészítéssel teljesen kiküszöbölhetjük.
A transzfer egy következő formája a bilaterális transzfer. Lényege, hogy az egyik oldali végtaggal történő gyakorlás segíti a másik végtaggal történő elsajátítást és a jobb eredmény elérését. Jelentőségével és óvodáskorban történő jelenlétének vizsgálatával Kunos Andrásné foglalkozott részletesen. A felmérések egyértelműen igazolták, hogy a bilateriális transzfernek már 6 éves korban is jelentős hatása van a hajítás távolságára. Kiválóan alkalmas az óvodáskor többek között arra is, hogy a labdával végzett egyszerű gyakorlatokat mindkét oldali végtaggal elsajátítsák.
B. Támaszok, függések - vegyes helyzetek
Természetes támasz gyakorlatok:
csúszás
kúszás
mászás
járás
Természetes, genetikus mozgás
Ezek azok a mozgások, amelyeket a gyerekek genetikusan tudnak
Az emberréválás során alakultak ki.
Ha mozgásigénye nincs kielégítve a gyereknek, akkor szellemileg sérülhet, visszamaradhat.
A gyerek már pici korában megtanulja, csinálja magától ezeket a támasz gyakorlatokat – gyakoroltatni kell.
Az atlétika anyaga erre épül.
Talajon és különböző de megfelelő szereken is végezhetjük. Ezeket kapcsolhatjuk különböző átbújásokkal.
A természetes támasz gyakorlatok játékban is minél többszöri szerepeltetése azért fontos, mert ezen gyakorlatok csaknem mindegyike végrehajtásuk folyamatában a test szinte minden izomcsoportját intenzíven foglalkoztatják. Alkalmasak mind a kondícionálás, mind a koordinációs motoros képességek fejlesztésére.
Csúszás:
Dinamikus mozgás.
Történhet: előre, hátra, hason, ülve.
Sokfeladathelyzet kell, hogy gyakorolja a gyerek.
Hason, háton ne csússzanak, vagy csak rövid ideig pl. kötél alatt, mert belélegzik a port.
Kar-láb koordinációt fejleszti (csípőtolás, lábtolás, kéztolás)
Középsőben csak húzás
Nagycsoportban húzás-tolás (padon csúszva előre-hátra)
hanyattfekve csúszni a padon, fej felett magastartásban fogja a padot.
lábirányban csípőhöz fog a kezével, csípőhúzás lábnyújtás.
Mászás
Természetes dinamikus mozgás, ahol a haladás a talpon és a kézen történik.(pók, kutya, lajhár, vándormászás)
Koordinációs mozgást fejleszt.
Kúszás
Óvodában tenyéren és alszáron való tovahaladás
Ellenoldalú kar-láb mozgással előrahaladás.
A gerinc mozgékonnyá válik, beszűkülés ellen hatásos.
Laposkúszás (pl a katonáknál) behajlított karral előrehaladni
Lehet padon v. egyéb szereken végezni (pl. gerendán)
Függések:
Lehetőséget biztosítanak:
a vállöv izmainak,
a helyes testtartás
a fogásmódok által a marokerő fejlesztésére.
A függések gyakorlásához alkalmazhatunk különböző torna (nyújtó, gyűrű, bordásfal) és udvari, játszótéri szereket. Az eszközök mérete (szélessége) olyan legyen, hogy a gyermek madárfogásal át tudja azt fogni. A függést és az ebben történő mozgást kezdetben gyakoroltathatjuk érintő magas, vagy ennél alacsonyabb szeren. A függés tartásos és mozgásos gyakorlat elemeinek végrehajtásánál gondoskodjunk a puha talaj biztosításáról. Kezdetben a függőállásban (karral függeszkedés, lábbal támasz talajon, vagy szeren) végezhető mozgáselemeket gyakoroltassuk, majd függésben, amikor a gyermek olyan fejlett vállöv izomzattal rendelkezik, hogy a gyermek súlyát elbírja.
|