A szerep szociálpszichológiai elemzése. Státusz és szerep. Szerepelvárások és szerepkonfliktusok A szociálpszichológia státusznak nevezünk minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal, betölt. A státusz fogalmába ennélfogva a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik, mint a nem, az életkor, családi állapot, foglalkozás, a beosztás, és a legkülönbözőbb társadalmi funkciók. Minden egyes státuszhoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak, ezeket nevezi a társadalom lélektan szociális szerepeknek. Szociális szerep: Egy sajátos reagálási mód, olyan technika, amely lehetővé teszi az egyén számára, hogy egyéniségének sérelme nélkül kapcsolódhasson be a rendezett együttélési rendszerekbe, leegyszerűsíthesse a társadalmi szerkezetben való élés mechanizmusát. A szerep mentes a tettetés, a megjátszás morális minősítéssel terhes utalásaitól. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága, ha a vele ellentétes szerep is létezik. ( pl.: tanár-diák ) Ezek a komplementer szerepek. Individuális szerep: élettelen természettel foglalkozó kutató Szerepelvárás: az adott státusszal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összegsége Szerepelképzelés: a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelmény rendszer Szerepmagatartás: a szerep egyéni megvalósításának módja Szerep készlet: az egyén által birtokolt reagálási módok halmaza Szerep típusok: 1.adott v. veleszületett szerep ( nemi szerep ); mindenre kiterjedő pervazív szerep 2.tanult v. kivívott szerep ( szerzett, foglalkozási szerep ) 3.spontán szerep ( szituációs, pl.: boltban vevő ); ez olyan szerep amit az egyén előzetes tanulás nélkül is képes megvalósítani. Spontán szerepmagatartást produkál. Szerepideál: amilyenek szeretnénk lenni, válni. Egyes szerepek - szülői szerep - feltétlen teljesítést követelnek, más szerepelvárásokat - férfi - ?illik? betartani, másokat pedig ?nem árt? teljesíteni, pl.: beosztott szerep. Szerepkomplexum: egyén által betöltött szerepek összegsége Szerepváltás: fejlődés-lélektani periódus, törvényszerűen bekövetkező változás. / gyerek - kamasz - felnőtt / Szerep változás: életciklus, a krízis által beállt változás / válás, házasodás / Szerep felfogás: hogyan gondolkodik a saját szerepéről Szerep csere: idős bácsi felveszi a gyerek szerepét Szerepharc: azonos szerepekért folyó küzdelem Szerep vesztés: involúciós változás / pl.: nyugdíjba vonulás / Szerep tanulás: Szociális tanulási formákkal történik / impriting, utánzás, azonosulás / Szerep kényszerítés: egy, már korábban átélt szerepet újra rákényszerít a környezete az egyénre Szerep szegés: szerepkiesést, visszaélést jelent; negatív morális okokból kiesik a szerepéből/ pl.: orvos kikezd a páciensével / Szerepkonfliktusok fajtái és kezelése: Szerep konfliktus: ugyan annak a személynek egy időben két vagy több szerepnek kell megfelelnie; gyakran előfordul, hogy a különböző jellegű és erősségű elvárások teljesítése nehézségekbe ütközik. Fajtái: 1. Személy-szerep konfliktus: ha az adott szerep jellegénél fogva, nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez, ill. ha a szerep elvárások ellentétesek az illető személyes meggyőződésével. 2. Szerepek közötti konfliktus: ha az egyén sokféle szerepelvárásnak egyidejűleg nem tud eleget tenni. 3. Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazzal a szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki . / mást vár el a kisfőnök, mint a nagy. / Szerepkonfliktusok feloldása: 1. a legitimitást hangsúlyozva, morálisan igazodnak az elvárásokhoz, vagyis igyekeznek viselkedni az adott szituációban, hogy eleget tegyenek a legitim követelményeknek, az illegitimeket pedig elutasítsák. Ütköző elvárások mindegyike legitim, az egyén kompromisszumra törekszik, hogy legalább részben teljesíthesse azokat 2. Kibúvó keresése: Az adott szituációban a fenyegető negatív szankciókat igyekszik kikerülni, minimálisra csökkenteni 3. Morális kibúvót keresnek, vagyis a legitimitást és a szankciók dimenzióját egyenlő mértékben veszik figyelembe, és az így észlelt egyenlegnek megfelelően viselkednek 4. szereptagadás: nem ismeri el a problémát 5. Szerep távolítás: két különböző egymással ütköző szerepet jól eltudja különíteni egymástól / szerető- családapa / 6. Szerepalku: lényege a kompromisszum képzés Konfliktus megoldásának lépcsői: 1. Ellentétes nézetek konfrontálódása 2. együttműködési szándék kinyilvánítása, empátia 3. Szociális alkufolyamat: minden megegyezés egy kicsi veszteséggel is jár. 4. kompromisszum: utalás, ellen?rzés kell a megegyezést illetően. Kontroll kell a gyakorlatban. Ez az érzelmi intelligencia része. 5. Betegségekbe való menekülés: Különös kezelési mód, végső esetben a nyugtatók, kábítószerek, öngyilkosság. Szerephierarchia: Egy szociális rendszeren belül adott szerepkötelezettségek hierarchiába rendeződnek Foglalkozási szerep: Valamely intézményesült szakma, foglalkozás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összegsége. Fogalomkörébe a szakmai követelmények, emberi kvalitások tartoznak. Típusát tekintve, olyan kivívott szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról ( hivatástudat ). Ez a szerep természeténél fogva viszonyjelenség, a másik féllel való meghatározottság dominál. Az egyén a szakmai szocializáció során lépésről lépésre sajátítja el az adott foglalkozási szerepre jellemző ismereteket, képességeket. Itt is van szerepideál: a jól megkonstruált ideál az általános és egyedi, a tipikus és személyes egységét testesíti meg. Ösztönző és irányító funkciót tölt be. Szerep modell: A foglalkozási szerepideál megtestesítője Nemi szerepek és a pszichoszexuális fejlődés Nemi szerep/ek (pervazív) Erősen befolyásolják a társadalmi státusokat (férj-feleség) Nemi ösztönök Freud felismerte, hogy az egyéni élet során más testtájak ingerlése (a genitáliákon kívül) is a genitális élvezethez hasonló kéjérzéssel jár. A nemi ösztön tehát nem egyetlen, a szaporodás közvetlen szolgálatában álló ösztön, hanem több ösztönből tevődik össze. Az eredetileg közömbös szervi élvezetek a kisgyermekkor során tesznek szert arra a nemi sajátosságra, amivel később rendelkeznek. Ezt Freud annak tulajdonította, hogy a libidó = nemi ösztönök energiája, a különböző életszakaszokban más testtájakra települ. A libidó nemcsak a fajfenntartást, hanem valamennyi, az élet fenntartásához szükséges viselkedést energetizál Fejlődési szakaszok A pszichoszexuális fejlődés egy integrálatlan szakasszal kezdődik és egy integrált szakasz felé tart. Az első az autoerotikus, az utóbbi a valódi tárgyszeretet. Az autoerotikus szakaszban az egyes részletösztönök egyenrangúak, és egymástól függetlenül a saját kielégülésükre törekszenek. A valódi tárgyszeretetet egy személyre, vagy áttételeződéssel valamely dologra irányul, de mindenképpen az énen kívülre helyeződik. A kettő között van a nárcisztikus szakasz - a libidó itt az énre irányul. Freud megkülönbözteti tehát az énlibidót és a tárgyi libidót ugyanakkor feltételezi róluk, hogy átalakulhatnak egymásba. Freud a személyiség fejlődését a születéstől a felnőtté válásig öt szakaszra bontja. Orális szakasz ? az élet első szakaszában a libidó legkielégítőbb levezetése a szájhoz kapcsolódik. Kb. az első egy év. A szájjal kapcsolatos legfőbb örömszerzési mód az evés (és az ehhez tartozó egyéb reflextevékenységek, mint rágás, nyelés, köpés stb.). A száj azonban akkor válik erogén zónává, ha függetlenedik a táplálékfelvételtől. A szájba vételből származó öröm a birtoklás különböző területeire tevődhet át. Anális szakasz ? a végbélnyílás zónájának működése kerül a középpontba. A belek ingerlése igen intenzív belső inger. A széklet visszatartása, majd elengedése során a kínzó feszültségérzetet kellemes, kéjes érzés követi. Kín és kéj együtt jelenik meg. A széklet visszatartása és kellő időben való elengedése a saját test feletti kontroll kialakulásának fontos mozzanata. Fallikus szakasz ? a harmadik életévtől a gyermek nemi életének nyilvánvaló jelei vannak. Ez egyrészt megnyilvánul a nemi szervek iránti érdeklődében, az ingerlésük okozta örömszerzésben (maszturbáció), másrészt ennek az érdeklődésnek olyan szociális vonatkozásai is vannak, mint az ellenkező nemű szülővel szembeni gyengédség és erőteljes vonzalom, illetve az azonos nemű szülővel szembeni rivalizáció és féltékenység. (Ödipusz-komplexus ? A gyermek lelkében lezajló konfliktus oka az az ellentmondásos érzés, hogy szereti az azonos nemű szülőt és mégis az eltűnését kívánja. A konfliktus megoldásában az segíti, hogy azonosul az azonos nemű szülővel. Ebben a korban nem fejlődési zavar.) Ebben a szakaszban viselkedések, szokások, jellegzetességek tartós átvételéről, beépüléséről van szó, melyek most már a gyerek személyiségének meghatározó részévé válnak. Ez fontos feltétele a belső szabályzó rendszer, a felettes-én kiépülésének. Az azonosulási folyamat a nemi identitásban is meghatározó. Latencia szakasz ? 6-10 éves korig. Ebben az időben a nemi fejlődésben pangás, illetve visszafejlődés figyelhető meg. A gyermek lemond érzéki törekvéseiről, az Ödipusz-konfliktus megoldásának nyomán a szülőkhöz való viszony újjászerveződik, és a gyengéd kötődés jellemzi. Átmeneti ösztönnyugvásnak is nevezzük ezt a szakaszt, melynek köszönhetően a gyermek érdeklődése, kíváncsisága a szülőkről a kortársakra, tanárokra, közösségre vagy más értékekre tevődik át. ekkor válik a gyerek ?ösztönlényből? alkalmazkodni tudó kis kultúrlénnyé. Serdülőkor ? kezdetével azonban az ösztönélet fokozódó követelményei felborítják a nyugalmi helyzetet. Újjáéled az Ödipusz-konfliktus. A serdülőnek emiatt lazítania kell az erős gyermeki kötődést, vagyis le kell válnia a szülőkről. Ez a feltétele annak, hogy a gyermekből felnőtt váljék. Így lesz képest önálló döntéseket hozni, családon kívüli intim heteroszexuális kapcsolatokat kialakítani. A pszichoszexuális fejlődésnek ettől a szakasztól a kölcsönös genitális örömszerzés lesz a kielégülés elsődleges célja. A nemi szerepek eltérései: Férfi - jó térérzékelés, aktivitás, önállóbbak, nyíltan agresszívek, kudarcnál mást hibáztatnak. A nőtől kedvességet, intelligenciát várnak. Főbb betegségek: emlékezet romlik, skizofrénia N?: jobb verbális készség, nagyobb szorgalom, alattomosak, passzívak, segítőkészek, a kudarcot könnyebben viselik (magukat okolják). Hajlam: szorongás, anorexia, bulimia A nemi identitás zavarai Az óvodás kor jelentős változásokkal jár, megjelennek a lányos és fiús játékok. Már kiscsoportban megjelenik az egyén neme, mely minden cselekedetében észrevehető. A fiúk az ismerkedés folyamatában állandóan és lendületesen a személyekkel és a tárgyakkal való ?összeütközésbe? kerülnek. A lányok e folyamatban inkább verbálisak, nagyobb a szókincsük, jobban kommunikálnak. A lányok jellegzetesen személy-, a fiúk tárgyorientáltak. Ez megmutatkozik a rajzokban is: a lányok emberalakokat, a fiuk fegyvereket, tárgyakat, járműveket rajzolnak; és természetesen a játékválasztásban is. Erikson a fiúk és a lányok viselkedését ?behatoló? és ?befogadó? viselkedés mintával jellemezte. E korszakot jellemzik a Freud által elnevezet Ödipusz komplexus és az Elektra konfliktusból eredő viselkedési zavarok is. Hat éves korra megvalósul a teljes nemi identitás, tehát már biztosan tudják, hogy melyik nemhez tartoznak. A nemi identitás súlyos zavaráról beszélünk ha az egyén pszichológiai neme ( amellyel azonosul, amelyhez önmagát tartozónak érzi és tudja ) nem egyezik a biológiai nemével. Ez a betegség a férfiaknál gyakoribb. Természetesen látja, hogy a külső fiziológiai jegyei mást mutatnak, de ezt a természet tragikus tévedésének tartja. Transz-szexualizmus: hátterében gyermekkori problémák vannak. Önmagát a férfi, nőnek éli át. érzi és tudja magát. A nőies férfinak nem kell eljátszania a nőt, mivel mozdulataiban kommunikációjában eleve megtalálhatók a nőies jegyek. A transz-szexuális férfi ( és n? ) a szó mindennapos értelmében homoszexuális, ám az ? szempontjukból heteroszexuálisok. Megoldást jelenthet az átoperálás a nemi identitás tudatnak megfelelően. A transzvesztitizmus : olyan magatartási zavar melynek során a férfi előszeretettel vesz fel női ruhát és ez számára erotikus izgalmat jelent, míg a transz-szexuslistának ez természetes. A nemi identitás zavara nagyon hasonlít a az identitás problémájához, ám alapvető különbség, hogy a szerepzavarnál az identitásélmény lényegében érintetlen. A fiú, bár biztosan tudja magáról, hogy fiú, mégse megy neki a fiús viselkedés. A ?fiús? lányok öltözködése, viselkedése kevesebb problémát okoz mivel a mai társadalom velük szemben sokkal toleránsabb. A fiúk ?lányos? szerepe sokkal kockázatosabb, a társadalom intoleráns velük szemben, homoszexuális jegynek vélik és így elhúzódnak tőlük, a gyerekek magányossá válnak a serdülőkor táján - így másodlagos identitás-zavar alakul ki (ha mindenki kétségbe vonja, hogy én férfi vagyok, lehet, hogy tényleg nem vagyok az?) Homoszexualitás: A serdülőkor táján másodlagos identitás zavar bontakozik ki, amely kétféle következménnyel járhat: szorongó, heteroszexuális, kapcsolataiban erősen gátolt neurotikus felnőtt lesz, vagy görcsösen bizonyítani akarja maszkulinitását, ami ésszerűtlennek látszó agresszivitásba és antiszociális csoportokhoz csatlakozásban fejeződik ki. Előidéző okok: - megfelelő nemű modell hiánya - alkalmatlan mintakép ( szülő ) - nevelés mássága ( kisfiút lányként nevelik ) Terápia: - helyreállítjuk az apa-fiú kapcsolatot - apafigura beépítése, aki férfiasabb irányba tereli a gyerek viselkedését - végső esetben pszichoterápia