A./ Transzfer (átvitel) A mozgáskészség kialakításakor – mivel azok nem szigetelődnek el egymástól – a testgyakorlatok oktatását úgy kell megtervezni, hogy az egyes gyakorlatok elsajátítása pozitíven hasson egymásra. Ezt a jelenséget pozitív transzfernek nevezzük. Lényege, hogy a szerkezetileg hasonló mozgás segíti, gyorsítja és megkönnyíti a másik elsajátítását. Pl. páros lábon szökdelés, mélyugrás, helyből távol és magasugrás. Ennek ellenkezője a negatív transzfer (interferencia), mely akkor jelentkezik, ha szerkezetileg hasonló, de egy lényeges ponton eltérő mozgás gyakorlása követi egymást. Óvodában akkor jelentkezik leginkább, ha helyből ugrást közvetlenül nekifutással történő ugrás követ. A negatív transzfert tudatos ütemtervkészítéssel teljesen kiküszöbölhetjük. A transzfer egy következő formája a bilaterális transzfer. Lényege, hogy az egyik oldali végtaggal történő gyakorlás segíti a másik végtaggal történő elsajátítást és a jobb eredmény elérését. Jelentőségével és óvodáskorban történő jelenlétének vizsgálatával Kunos Andrásné foglalkozott részletesen. A felmérések egyértelműen igazolták, hogy a bilateriális transzfernek már 6 éves korban is jelentős hatása van a hajítás távolságára. Kiválóan alkalmas az óvodáskor többek között arra is, hogy a labdával végzett egyszerű gyakorlatokat mindkét oldali végtaggal elsajátítsák. B. Támaszok, függések - vegyes helyzetek Természetes támasz gyakorlatok: csúszás kúszás mászás járás Természetes, genetikus mozgás Ezek azok a mozgások, amelyeket a gyerekek genetikusan tudnak Az emberréválás során alakultak ki. Ha mozgásigénye nincs kielégítve a gyereknek, akkor szellemileg sérülhet, visszamaradhat. A gyerek már pici korában megtanulja, csinálja magától ezeket a támasz gyakorlatokat – gyakoroltatni kell. Az atlétika anyaga erre épül. Talajon és különböző de megfelelő szereken is végezhetjük. Ezeket kapcsolhatjuk különböző átbújásokkal. A természetes támasz gyakorlatok játékban is minél többszöri szerepeltetése azért fontos, mert ezen gyakorlatok csaknem mindegyike végrehajtásuk folyamatában a test szinte minden izomcsoportját intenzíven foglalkoztatják. Alkalmasak mind a kondícionálás, mind a koordinációs motoros képességek fejlesztésére. Csúszás: Dinamikus mozgás. Történhet: előre, hátra, hason, ülve. Sokfeladathelyzet kell, hogy gyakorolja a gyerek. Hason, háton ne csússzanak, vagy csak rövid ideig pl. kötél alatt, mert belélegzik a port. Kar-láb koordinációt fejleszti (csípőtolás, lábtolás, kéztolás) Középsőben csak húzás Nagycsoportban húzás-tolás (padon csúszva előre-hátra) hanyattfekve csúszni a padon, fej felett magastartásban fogja a padot. lábirányban csípőhöz fog a kezével, csípőhúzás lábnyújtás. Mászás Természetes dinamikus mozgás, ahol a haladás a talpon és a kézen történik.(pók, kutya, lajhár, vándormászás) Koordinációs mozgást fejleszt. Kúszás Óvodában tenyéren és alszáron való tovahaladás Ellenoldalú kar-láb mozgással előrahaladás. A gerinc mozgékonnyá válik, beszűkülés ellen hatásos. Laposkúszás (pl a katonáknál) behajlított karral előrehaladni Lehet padon v. egyéb szereken végezni (pl. gerendán) Függések: Lehetőséget biztosítanak: a vállöv izmainak, a helyes testtartás a fogásmódok által a marokerő fejlesztésére. A függések gyakorlásához alkalmazhatunk különböző torna (nyújtó, gyűrű, bordásfal) és udvari, játszótéri szereket. Az eszközök mérete (szélessége) olyan legyen, hogy a gyermek madárfogásal át tudja azt fogni. A függést és az ebben történő mozgást kezdetben gyakoroltathatjuk érintő magas, vagy ennél alacsonyabb szeren. A függés tartásos és mozgásos gyakorlat elemeinek végrehajtásánál gondoskodjunk a puha talaj biztosításáról. Kezdetben a függőállásban (karral függeszkedés, lábbal támasz talajon, vagy szeren) végezhető mozgáselemeket gyakoroltassuk, majd függésben, amikor a gyermek olyan fejlett vállöv izomzattal rendelkezik, hogy a gyermek súlyát elbírja.