19. Egyén és csoport. A csoportdinamikai folyamatok jellemzése.
2005.01.15. 16:25
A csoport alakulásának folyamata. Szociometria. Csoportkohézió, csoportnorma, csoportnyomás, konformizmus és deviancia.
Egyén és csoport. A csoportdinamikai folyamatok jellemzése. A csoport alakulásának folyamata
Társas kapcsolataink kereteit a társadalom kisebb-nagyobb önálló egységei, a különböző emberi társulások, együttesek alkotják. Az egyén egyidejűleg több ilyen köteléknek ( család, baráti kör ) is a tagja.
Az egyének alkotta, más-más indíttatásból létrejött és funkciójában is eltérő társulásokat csoportnak nevezzük. A csoportban az egyes tagok viselkedését a kollektíva által kialakított és közvetített értékek és normák szabályozzák. A csoportban minden egyes tag léte szükséges az egyes individuális szükségletek kielégítéséhez.
Az emberi csoportokat két osztályba sorolhatjuk:
1. kis intim csoportok: / primer v. informális csoport / gyakori interakció és személyes kötődés jellemezi ( család ), érzelmi alapon álló kötelék. Létrejöttében semmilyen szervezeti csoport nem hatott, önkéntes társulás. Szolidalítás, együttműködés színtere. Elválaszthatatlan a nagy csoporttól.
2. nagyobb formális csoportok: / másodlagos csoportok / kapcsolat formálisabb és személytelenebb szabályok irányítják, a csoportot létrehozó erő valamilyen szervező elv. A tagok viselkedését a csoport normarendszere határozza meg. Van vezető szerep. Jellemzői: szervezettség, célirányultság, racionális feladatmegosztás.
Azoknak az embereknek a többsége, akikkel intim kapcsolatban állunk, nem egyetlen csoportba tartozik, hanem földrajzilag és társadalmilag is szétszóródik. Ezek a kapcsolatok a hálózatok.
A csoport a társadalom funkcionális alapegysége, sohasem elszigetelt együttes, hanem kapcsolatban áll az őt létrehozó nagyobb csoportokkal, intézményekkel. Közvetítő közeg a formális csoport.
A csoportban zajló interakciók mérése
Legegyszerűbb módja: mérni az időt, amelyet beszélgetéssel, hallgatással, jövés-menéssel stb. töltenek //? ezek nem adnak részletes ismereteket, értékelési séma kidolgozása: mit mond, pozitív/negatív stb.
BALES (1950): interakció folyamatos megfigyelése
Csoport sikere 2 tényezőtől függ:
1. milyen jól képes megoldani az előtte álló feladatokat (feladatfunkció)
2. mennyire képes a tagokban a csoport iránti elégedettséget fenntartani (integratív / társas-emocionális funkció)
Csoport fajták:
1. Referencia / vonatkoztatási / csoport: az a kis csoport amelyhez a személyiséget életének adott periódusában a legintenzívebb érzelmi szálak fűzik, amelyhez leginkább tartozónak érzi magát.
2. Kortárs csoport: olyan normákat építenek ki melyek viszonyítási alapot képeznek; ezekhez képest értékeli a külvilágot és önmagát
3. T- csoport:
4. Munka csoport: valamilyen adott tevékenység elvégzésére összeállt, v. összeállított csoport.
5. Vonatkoztatási csoport: Saját értékeinekt és végs? soron identitásunkat gyakran attól a csoporttól kölcsönözzük, amelyhez tartozunk.
A csoporttagság várható előnyei:
- a csoporthoz való vonzódás , az együtt lét örömei
- közös tevékenység okozta kielégülés
- a csoportcél elfogadása, azonosulás a csoportban másokkal
A csoportfejlődés szakaszai
TUCKMAN (1965): a csoport kialakulásához 4 szakaszon kell túllépnie:
alakulás, viharzás, normázás, működés
alakulás: csoport előtt álló feladat megismerése
viharzás: egyéni különbségek, konfliktusok jelentkeznek az egyéni
szükségletek kielégítése miatt
normázás: közös csoportnormák, szabályok, szerepek alakulnak ki
működés: kialakult a csoport struktúra, személyes kapcsolatok és
feladatmegosztás szilárdak specializált szerepek kialakulása
A csoport struktúrája
Minden tag egy-egy viszonylag állandó és bejósolható pozíciót foglal el a csoporton belül.
Formalizáltabb csoportok struktúráját más kritériumok is meghatározzák: jártasság, kompetencia, szakértelem stb. A csoportok gyakran adják érzékletes kifejezését a tagok közötti strukturális különbségeknek, mintha csak a külvilág számára akarnák jelezni és megerősíteni saját személyes hierarchiájukat.
Szociometria
A csoport érzelmi szerkezetének és ezen belül az egyes csoporttagok szociális helyzetének, az érzelmi kapcsolatok elrendeződésének a feltérképezésére alkalmas módszer, a csoportkutatás nélkülözhetetlen eszköze. Kidolgozása Jacob Moreno nevéhez fűződik, az 1930-as évek elején. A vizsgálati személyeknek az a feladatuk, hogy saját csoportjukból megadott kritériumok alapján válasszák ki maguknak a legalkalmasabb társakat. A kérdések mindig valós élethelyzetre vonatkoztak. A felmérés során kapott adatokat a kutatók egy táblázatban összesítik amelyből egy- egy egyén szociometriai helyzete jól leolvasható, az adatokból statisztikai mutató képezhető. Így kiszámítható a kölcsönösségi index is. Az adatok alapján egy szociogramot is lehet grafikus ábrázolásban készíteni. ( csillag, soros, hálózatos elrendeződés ) A mutatókból megállapítható egy csoporton belül kialakult hierarchia, vezetői réteg, valamint az is, hogy van-e bűnbak képzés.
széleskörű szociálpszichológiai kutatásokat végeztek, amelyeknek eredményét igyekeztek mérhetővé tenni
társas kapcsolatok mérésére a szociometria módszerét dolgozták ki
Moréno nevéhez fűződik
a társas kapcsolatok rokonszenvi- ellenszenvi választásokkal történő vizsgálata
alaptétele: formális alakzatok hátterében spontán társulások vannak, ezeket lehet kideríteni
Moréno 3 témakört jelöl, amelyekből érdemes kérdéseket formálni:
1. együttélés
2. együtt dolgozás
3. együttes társas élet
- a vizsgálat módszere:
kisebbeknél beszélgetéssel
nagyobbaknál kérdőívvel
- a kapott válaszok feldolgozása többféleképpen történhet
a) kölcsönösségi táblázat
b) szociogram
ezt alkalmazta Mérei Ferenc is
a társas kapcsolatok ? térképe ?
O---O 2 személy kölcsönös választása: ?pár ?
O---O
O 3 személy kölcsönös kapcsolata, ha zárt ált. Klikkesedésre utal: ? három-
szög ?
O---O
O---O 4 személy kölcsönös kapcsolata, ha ez zárt, akkor klikk: ? négyzet ?
O O egy személynek több kölcsönös kapcsolata van, de azok között, akik
O őhozzá kötődnek nincs kapcsolat: ? csillag?; a központi személy
O O ún. ? sztár ?
O---O---O nem lezárt párok egymáshoz kapcsolódása: ? lánc ?
O kölcsönös választás nélküli magányos helyzet: ? sündisznó ?
c) céltábla szociogram
Csoportkohézió, csoportnorma, csoportnyomás, konformizmus és deviancia.
Csoportkohézió
A csoporttagok nem egyformán érdekeltek a csoportban és nem egyformán elkötelezettek. Csoportkohézió: mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, mennyire pozitív érzelmek fűzik őket egymáshoz és a csoporthoz. Azokkal a csoporttal szemben érzünk különleges tiszteletet, elkötelezettséget, amelybe nehéz volt bekerülni és amelyért áldozatokat is hoztunk.
A csoportlégkör nem az egyéni hangulatok összegsége, hanem a csoportra mint egységes egészre vonatkozó sajátosság, amelyet a csoport tagjai állapotként élnek meg.
FESTINGER (1950): A kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Összetartó csoportok kevésbé tűrik a deviáns viselkedést, a kohézió és a konformitás ugyanannak az éremnek a két oldala a csoport értékei és normái saját értékeinkké és normáinkká válnak
NEWCOMB (1943): középosztálybeli konzervatív családokból egyetemisták liberalista egyetemen - új vonatkoztatási csoportot fogadják el.
LEWIN (1947): csoportdinamika bevezetése - ma reklámszakemberek alkalmazzák szokások megváltoztatása
Csoportnorma
A csoporton belül kialakult, mindenki által elfogadott és követett megállapodások, kollektív elvárások, követelmények.
Általában íratlan szabályok, olyan általános érvényű elvárások, amelyeket a kollektíva egésze támaszt az egyes tagokkal szemben. A normák a csoportban maradás feltételeként funkcionálnak. A normák csoportnyomásként működnek. A jó csoport nemcsak elvárja, hanem ellenőrzi is a normák betartását.
A csoportnormák megtartása lehet:
- magas fejlettségi szinten a normák interiorizálódnak - a tagok magukévá teszik azokat
- kevésbé fejlett csoport tagjait a kényszerűség sarkallja a követelmények megtartására
A normák teljesítését, ha a megtartását a büntetéstől való félelem készteti, csoportfegyelemnek nevezzük, ami egyezik a behódolással.
A csoport elvárja tagjaitól, hogy megfelelően viselkedjenek, ennek érdekében nyomást gyakorolnak egymásra. Ezek a szabályok alkotják a csoportnorma- és értékrendszerét. Bizonyos normák kialakítása és tiszteletben tartása csoport létezésének elengedhetetlen feltétele.
Konformizmus
Olyan alkalmazkodó viselkedést értünk alatta, amely nem csorbítja az egyén személyiségét, nem igényli a környezeti elvárások szolgai teljesítését. Lényege a kettős igény rugalmas alkalmazkodó viselkedéssel való kielégítése. Az egyénnek a csoport elvárásokhoz való alkalmazkodását is értjük ezen. Az, hogy kit és mikor tartanak konformistának végső soron az adott helyzettől, ill. a minősítéstől függ. A konformitás nem függ az intelligenciától, viszont a kreativitásnak nagy a hatása rá. A konformisták az eredetiséget igénylő feladatokat rosszabb hatásfokkal oldják meg, a nonkonformisták viszont tapintatlanok, ingerlékenyek, vakmerőbbek, követelődzők.
Deviancia
- deviáció- eltérés, elhajlás
- csoportnormáktól eltérő, szabályokat be nem tartó viselkedés
- kielégítése nem egyértelmű: egy személy viselkedhet a társadalmi normákkal szemben
nonkonformistaként, saját csoportján belül pedig teljesen alkalmazkodó
- általában a romboló szándékra használják a deviáns viselkedést
|